2006. november 28., kedd

Merjünk-e „nagyot álmodni”?

Álmodni igen, de a megvalósításhoz szükséges lépéseket csak akkor tegyük meg, ha jól átgondoltuk azt, hogy mit is szeretnénk és szinte minden szempontot figyelembe vettünk a lehetőségek közül.

Először is a „nagyot álmodónak” el kell gondolkoznia pár dolgon:

  • Miért pont Új Zéland? Nincs közelebbi lehetőség, mondjuk Anglia, Írország stb.?

  • Miért is és mennyi ideig is szeretne kint tartózkodni Új Zélandon?

  • Mit nyerhet ill. mit veszíthet ezen a “kiránduláson”?

  • Van-e egyáltalán esélye a kinti munkavállaláshoz/letelepedéshez/élethez?

  • Ki fogja-e bírni egyáltalán (kultúr-sokk és egyebek)?

  • Lesz-e elég pénze a megvalósításhoz?

  • És talán a legfontosabb, hogy tud-e kommunikálni angolul?


Persze még sorolhatnám a végtelenségig, de azért egyet jól jegyezzünk meg:

Ha az ember fiatal és csak egyedül vág neki a nagy útnak, akkor lehet egy kicsit felelőtlenebb is. De, ha az ember mindezt családdal szeretné, akkor nagyon, de nagyon át kell gondolnia az egészet és mindenképpen hagyjon lehetőséget arra, hogy legyen hova visszatérnie, ha nem úgy sikerülnek a dolgok, mint ahogy tervezte. Hiszen egy nem sikeres kirándulásnak súlyos következményei is lehetnek. Itt pl. gondolok arra, hogy elad otthon mindent, nekivág és nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan azt szerették volna, de nincs hova hazamenni.

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Hello Dorogi család, elköltöztetek Hamiltonba, azóta nagy csend a blogon (már több mint egy hónapja). Irjatok Hamiltonról, milyen ott ???